Pár nap elteltével még mindig be voltunk zárva, Stefan ránk se nézett nem hozott se ember vért se állat vért. Azt szerette volna elérni,hogy szokjunk le az ember ölésről. De ez kicsit máshogy sült el. Pár nap elteltével én már nem bírtam tovább.mondtam Damonnek.
- Damon,nekem ennyi elég volt, azt hiszem nekem itt az életem vége. Ezt mosolyogva könnyes szemmel mondtam neki.
-Héé,ne csináld ezt erős vagy kibírod, hallod kibírod hugicám erős vagy. mondta Damon. .
- Te voltál a világ legjobb bátyja. mondtam neki. Felálltam oda mentem ahol a vasfű volt. Már egy lépést se tudtam tenni azt mondtam Damonnek.
-Megpróbálok rajtad segíteni amennyit tudok. Már nem bírtam egy lépést se tenni,erőm sem volt. Csak annyit mondtam.
-Viszlát tesó. És ráestem a vasfüvekre. Damon abban a pillanatban amint látta,hogy össze esek oda kúszott hozzám megfogott,és minden erejével felemelt és el húzott onnan. Damon könnyes szemmel azt mondta.
-Hé,kérlek ne tedd ezt,maradj velem kérlek.És tiszta erejével át ölelt. Damon elkezdett kiabálni Stefannak. Stefan egy idő után lejött. Rá nézett Damonre,hogy mért ölel ilyen erősen. Damon azt mondta.
-Stefan,kérlek segíts. Stefan felemelt és felvitt az emeletre. Damont egyértelműen lent hagyta a pincében. Stefan azt mondta nekem.
-Héé,ne hagyj minket itt,hallod, ne hagyj itt minket legyél erős. Stefan elsuhant,és hozott nekem ember vért. De nekem még egy csepp se ment le a torkomon. Stefan azt mondta.
-Kérlek szépen igyál. Stefan addig tartotta ott a vért amíg nem ittam belőle. De semmi hozzá se akartam nyúlni. Valaki kopogott az ajtón Elena volt az. Stefan könnyes szemmel Elenára nézett Elena megkérdezte tőle.
- Uristen, mi történt.?
- Mivel embereket öltek, Damont és őt bezártam őket pár napra a pincébe ahol sok volt a vasfű, de nem bírta, és most egy csepp vér se megy le a torkán,hogy meg gyógyuljon. Elena azt mondta.
-És ha az én véremből inna.? Az lehet más lenne mivel akkor emberből iszik. Stefan azt mondta.
-Szó sem lehet róla,túl veszélyes ha túl sokat kap akár meg is ölhet. mondta Stefan.
-De Stefan hogyha csak így menthetjük meg legalább csak próbáljuk meg kérlek. Elena meg vágta a kezét és oda tartotta a számhoz. De én akkor sem akartam inni, Elena még közelebb tartotta. De akkor már valamennyi lement a torkomon. Megragadtam Elena kezét,és elkezdtem belőle szívni a vért. De nekem Elena keze nem volt elég. Meg ragadtam a torkát és beleharaptam. Stefan akkor már megfogta a kezemet és elrántott Elena nyakától. De én tudtam,hogy Damon még lent van a pincébe. Felálltam és villám gyorsan lesuhantam a pincébe. Ki nyitottam az ajtaját és oda suhantam Damonhoz és átkaroltam. Azt mondtam neki.
-Hé, bátyó, gyere kiviszlek innen. Nagyon nehezen oda fordult hozzám,megfogta a fejem és azt mondta.
-Köszönöm. Megfogtam felemeltem, nem volt nehéz mivel ki volt száradva és a súlya nagyon könnyű volt. Amint felemeltem Stefan le suhant le tettem Damont a földre. Stefan meg fogott és neki vágott a falnak. De én oda suhantam hozzá és azt mondtam neki.
-Ezt még egyszer ne csináld vagy következőre én döfök beléd egy tőrt. mondtam Stefannak. Fel emeltem Damont és fel suhantam a nappaliba, Damont letettem a kanapéra. Elsuhantam vérért de amint ki nyitottam a ajtót egy hatalmasat sikítottam. Stefan oda jött és elrántott az ajtó elől. Mondtam neki.
-Most azonnal add vissza a gyűrűmet.!
-Azt a gyűrűt ki kell érdemelni. mondta Stefan. Oda suhantam Elenához meg fogtam a fejét meg haraptam a kezem, és meg itattam a véremmel. Azt mondtam Stefannak. Ne akard,hogy vámpírrá változtassam. Stefan azt mondta.
-Jó, vissza kapod a gyűrűdet,de engedd el Elenát. Elengedtem Elenát Stefan pedig oda adtam a gyűrűmet. Damon még mindig ott feküdt gyengén a kanapén. Elsuhantam és hoztam neki ember vért. Damon azt mondta Stefannak.
-Stefan add vissza a gyűrűmet. Stefan azt mondta.
-Vissza adom,ha meg ígéred,hogy nem iszol több ember vért. Azt mondtam Stefannak.
- Stefan ezt nem tilthatod meg neki.! Stefan azt mondta.
- Ebben a helyzetben megtehetem.
-Hogy te mekkora egy gyík vagy, utállak Stefan utállak.! mondtam a szemébe és elsuhantam. Stefan el is szomorodott de nem érdekelt. El mentem Fannihoz mert megígértem neki,hogy meg mondom neki az igazat.! Amikor találkoztam vele össze futottam Szabinával. De nagy ívbe elkerültem, Szabina meg csak gúnyosan röhögött. Amikor Fanniék házához értem, be kopogtam az anyukája nyitotta ki, nagyon szép és kedves volt. Szólt Fanninak hogy keresik Fanni lejött és azt mondtam neki.
- Na akkor készen állsz,hogy elmondjam a titkomat.?
- igen készen állok. mondta Fanni. El indultunk az erdő felé.
- Most hova megyünk.? kérdezte Fanni.
- Ahol minden kezdődött. mondtam neki. Amikor oda értünk a régi Salvatore birtokra kicsit elszomorodtam,de nem volt feltűnő de nem is baj. Hiányoztak a szüleim de már nem tehettem semmit. Elkezdtem mesélni és amikor a végére értem akkor egy könny csepp csordult ki a szememből. De végül elkezdtem neki mesélni,hogy mi vagyok. Mondtam neki,hogy mutatok valamit de ne ijedjen meg. mondta hogy nem fog. Mondtam neki,hogy egy kicsit oda hajolok a nyakához, azt mondta rendben nyugodtan. Meg szagoltam a nyakát, és már éreztem a vér szagot. Előjött a vámpír fogam, és a szemem is mint mindig megváltozott. Fanni egy kicsit megijedt, mondtam neki,hogy ne féljen. Kérdezte tőlem,hogy mi vagyok. Nagy nehezen ki böktem,hogy vámpír. Erre ő elkezdett futni az erdő sűrűjébe. Elé suhantam megfogtam és azt mondtam neki,hogy ne féljen. Mondtam neki,hogy menjünk vissza oda és beszéljük meg és hogy ezt nem szabad elmondania senkinek sem. Futás közben megkarcolta a lábát, és az nagyon vérzett, én egyből megéreztem a vér szagot. Kérdeztem tőle. Futás közben megütötted magad.? Azt mondta igen, Megfordult és a lába tiszta vér volt. Előjött megint a vámpírfog és az arcom is megváltozott. Stefan oda suhant mellém és le tepert a földre, azt hitte,hogy meg akarom ölni Fannit. Fanni nagyon meg ijedt és haza fele sietett. Kérdeztem Stefantól.
- Te meg mi a fenét csinálsz.? Stefan azt mondta
- Tudom,hogy meg akartad ölni őt.
-De hogy akartam, éppen azt magyaráztam neki,hogy vámpír vagyok és hogy ne féljen. Azért jött elő a vámpír arcom mert megkarcolta a lábát és vérzett neki nagyon, megéreztem és azért. De mondtam neki,hogy ne féljen. De látom már az embernek semmit nem lehet csinálnia, de köszönöm Stefan az egyetlen barátomat is elvetted. mondtam Stefannak. Arrébb löktem Stefant és elsuhantam. Amikor vissza értem a régi Salvatore birtokra le ültem a régi korhadt hintába, és minden régi dolog ott volt előttem,ahogy játszottam a barátaimmal,a bátyáimmal emberként,a szüleim mindig leszidtak ha csináltam valami rosszat. Ez nagyon meghatott és elkezdtem sírni. Ott töltöttem majdnem az egész éjszakámat, csak gondolkodtam csak gondolkodtam és felidéztem a régi szép időket. Nagyon hiányoztak a szüleim,barátaim. Stefan pár óra múlva meg talált, oda jött és átkarolt. Én sírva azt mondtam neki.
- Nagyon hiányoznak. Stefan azt mondta.
-Tudom, nekem is. De egy idő után már úgyis elfelejted.
- De Stefan 162 év nem volt elég elfelejteni őket. És mintha én nem abba a családba tartoztam volna, csak amikor ezen elgondolkodom az agyamba nagy feketeség jön. De ők voltak akkor is az én papám,mamám. Amikor kimondtam a papa,mama szót még jobban elkezdtem sírni. Stefan erősebben átkarolt..
-Héé, ne sírj itt vagyunk még neked mi. mondta Stefan és letörölte a könnyeim.
-Na gyere menjünk haza késő van már. mondta Stefan.
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése