Haza fele menet Stefan azt mondta menjek haza, ő még elmegy Elenához. Mondtam neki,hogy jó otthon várlak. Amikor haza értem láttam,hogy sehol senki. De Elena barátnője, Caroline, egy szál semmibe jött le a lépcsőn. Mondtam neki.
-Őő,szia. Te Caroline vagy igaz..? azt válaszolta.
- Szia, igen Caroline vagyok, te vagy Damon húga igaz.? Bocsi,hogy csak így de szomjas lettem és gondoltam itt lent majd találok valamit.
- Mit szeretnél inni hozok neked. mondtam neki.
-Jajj,ne fáradj majd én keresek valamit. mondta.
-Hát oké, te tudod. Amint elment a konyha felé, felsuhantam Damon szobájába. Damon ott feküdt fél meztelen az ágyba.
-Te meg mi a fészkes fenét csinálsz itt ezzel a lánnyal.? kérdeztem tőle.
- Az neked szerintem legyen mindegy. mondta Damon.
- Damon, ez nem mindegy. Egyet kérek, csak őt ne bántsd, ne igyál belőle. Damon azt mondta.
- Legyen neked mindegy mit csinálok. Nem fogom meg ölni, nem kell félned.
-Van a hűtőbe vér tasak.? kérdeztem Damontől.
-Fogalmam nincs,nézd meg. Bár nem hiszem,hogy te tasakból szeretnél vért inni. mondta Damon.
- Damon, meg ígértem Stefannak leállok.. De csak egy hétre. De ezt ne mond el Stefannak. Mondtam Damonnek gúnyos mosollyal az arcomon. Ki mentem Damon szobájából, és lementem a pincébe mivel ott volt a vértasakokkal teli hűtő. Ki vettem egyet kettőt. Na jó, nagyon sokat magamhoz fogtam. Felvittem a nappaliba. Leültem a kanapéra és felbontottam az egyiket. Előjött a vámpír fogam,és az arcom is teljesen megváltozott. De a tizenkettedik tasak után se tudtam leállni. Amikor már legalább húsz vér tasakból ki ittam a vért. Stefan és Elena megjöttek hozzánk. Elena azt mondta mi közbe Stefan csukta be az ajtót.
-Úristen..
-Mi történt.? mondta Stefan. De akkor már benézett a nappaliba. Azt mondtam Stefannak.
-Bocsi a látványért, nem tudtam,hogy vendégünk lesz. Elena elfordult mert nem akarta látni azt a sok vért. Stefan azt mondta.
-Elena ne haragudj nem tudtam,hogy ezt fogja csinálni.
-Mondtam,hogy bocsi. De jobb ha ezt iszom nem.? Amúgy is már éhes voltam. mondtam én.
-Semmi gond. mondta Elena.
-De igenis gond. Ezt most tüntesd el innen. mondta Stefan.
-Legalább befejezhetem.? Már csak pár tasak van. mondtam nekik. Stefan oda suhant és ki vette a kezemből a vértasakot.
-Héé,ez az enyém. Ha szeretnél tudod hol vannak. mondtam nekik.
-Igen tudom hol vannak, de én nem élek velük. Kérlek tüntesd el ezeket innen. De most.! Mondta Stefan.
-Jó, ha vártok egy icipicit már ki is dobom őket. Elsuhantam és ki vittem őket a kukába. Amikor vissza fordultam, ott volt mögöttem a suli új történelem tanárja, Alaric.
-Üdv tanár úr, mi járatban.? mondtam neki.
-Jó estét,Elena itt van.? kérdezte.
-Őő,igen bent van,mért keresi, szólhatok neki ha szeretné. De nem ajánlom,hogy most bemenjen,mert ebben a házban.. mindegy hagyjuk. mondtam neki. Amikor megfordultam ki dobtam közben a szemetet. És amikor vissza fordultam, belém döfött egy karót. Ő egyből el is sietett onnan. Minden erőmet beleadva még be tudtam menni a házba. Ott fájós,mély hangon annyit mondtam.
-Stefan. És abban a pillanatban össze is estem. Stefan oda sietett és el fektetett a földön. Stefan megfogta a karót és húzta ki belőlem. Én akkor azt mondtam.
-Ez nagyon fáj. Stefan ki húzta a karót,és azt kérdezte.
- Ki tette ezt veled.? Olyan hangon válaszoltam neki mint aki már meg akar halni.
-A..A.. Alaric volt.
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése