Stefannak oda adtam a sörös üveget, és Klaus után mentem. Stefan meg itta a vérem és jött ő is utánunk. Szóltam Klausnak,hogy álljon meg mert már nagyon fáradt vagyok. Klaus azt mondta.
- Nem állunk meg hiszen már mindjárt ott vagyunk. Kérdeztem tőle,hogy.:
- Hova megyünk Klaus.?
- Majd meglátod,de ez legfőképpen Stefan miatt van. mondta mosolyogva Klaus. Rá néztem Stefanra,és Stefan meg húzta a szemöldökét,és a vállát. Ő sem tudott semmiről. Stefan régi lakására mentünk, meg érezte Klaus,hogy van ott valaki. De Stefan csak mentegetőzött. Klaus ki nyitott egy piával teli szekrényt,és azt mondta,nézz be a szekrénybe és nézd meg mi volt a szórakozásod, de egy idő után meg értettem mért kérdezted meg mindenkitől a nevüket. Stefan be nézett oldalra de én láttam,hogy valami van ott bent nem szóltam Klausnak,nem akartam bunkó lenni. Stefan azt mondta.
- Nézd mit találtam. És ki hozzot egy malátawhiskeyt. Stefan vissza csukta a szekrényt,és el indultunk a raktárépülethez. Mikor oda értünk ,Klaus oda hívta Stefant a bejárathoz és azt mondta neki.
- Ismerős hely,igaz Stefan?
- Valaki be avatna,mert nem tudom most mi a helyzet. mondtam.
- Chicago,mondta Stefan. Klaus oda ment az egyik koporsóhoz,és felnyitotta. Az egyik testvérem feküdt benne, szívébe a tőrrel. Rebekah volt az.
- Klaus,mit csinálsz.? Klaus ki húzta a tőrt Rebekah szívéből és azt mondta.
- Ideje fel ébredni hugicám.
- Igen,Rebekah ideje már fel ébredni. mondta Stefan.
- Ó,hogy ez milyen romantikus..Most pedig mennyünk Rebekah majd utánunk jön. mondta Klaus. El mentünk a bárba, mert Klaus Gloriával szeretett volna beszélni. Klaus azt mondta.
- Stefan,menny légyszíves hozz egy kis innivalót a pult mögül. El mentem Stefannal,és azt mondtam neki,nem akarsz meg dobni egy kis whiskeyvel.?
- Nem,szó sem lehet róla, még kis korú vagy. mondta Stefan.
- Hát ha neked, az 1000 év kis kornak számít, akkor ne adjál, majd én ki szolgálom magam. Oda mentem felálltam a pultra és le vettem egy kis whiskeyt. Oda vittem Klaushoz, Klaus azt mondta.
- Hé, te nem ihatsz. Kiskorú vagy még.
- Oo,Klaus nemár te is kezded? mondtam. Klaus el kezdett mosolyogni,és azt mondta.
- Csak vicceltem. És töltött egy pohár whiskeyt. Meg ittam egy pohárral,és csak töltöttem töltöttem magamnak a whiskeyt. Amikor már annyit ittam,hogy még pont lábra tudtam állni,Klaus azt mondta.
- Többet ne igyál.
- Mért ne innék? Így legalább jól érzem magam mondtam részeges hangon. Stefan azt mondta.
- Jól esne egy kis ital,egy igazi. Klaus csak mutatta neki,hogy menjen. Mikor Stefan ki ment,egy idő után Damon be jött és leült oda mellénk. Én azt mondtam neki részeges hangon.
- Damon,rég láttalak. Nem iszol velem egy kis whiskeyt? De Damon meg se szólalt.
- Ide már minden semmirekellőt beengednek. mondta Klaus.
- Add vissza a testvéremet,és többet nem látsz.
- Szerintem,meg még most tűnj el mert nem lesz jó vége.
- Hát,tudod szeretem a veszélyt. mondta Damon.
- Damon, szerintem nem kéne kötekedned,mert Klaus egy másodperc alatt ki tépi a szíved,mondtam neki részeges hangon. De én meg fogtam a whiskey üveget,és töltögettem magamnak tovább. De szerintem már akkor lábra se tudtam állni, örültem ha a széken maradtam.
Klaus felállt és megfogta Damon nyakát és fel emelte, Damonek meg csak robogott a csontja. Klaus azt mondta.
- Kicsit ittas vagyok,szóval ne haragudj ha párszor el tévesztem a szívedet. Klaus elkezdte szurkálni Damont kis faernyőcskével,amit a koktélokba szoktak tenni. Klaus le dobta Damont a földre ki törte a szék lábát,és amikor bele akarta döfni Damon szívébe,Gloria lángra lobbantotta a karót. Én meg ittam az utolsó pohár whiskeyt,és meg próbáltam felállni.
- Hé,fiúk erre semmi szükség lehettek barátok is. mondtam ittas hangon és amint felálltam összeestem. Klaus hátra fordult és azt mondta kicsit mérges hangon.
- Többet még a whiskeyk közelébe se engedem. Damon most utoljára életben hagylak. Most pedig tűnj el a szemem elől. Klaus oda jött hozzám de én még eszméletlen voltam. Csak nagyon halkan halottam amit mond.
- Jaj hugicám, többet nem ihatsz. Fel kapott a hátára és ki vitt,Stefan egyből azt kérdezte.
- Mit csináltál vele?
- Stefan nyugodj meg szépen,csak a sok whiskey egy icipicit megártott neki. Amikor oda értünk a raktárépülethez. Klaus át adott Stefannak, és azt mondta neki.
- Fogd nekem erősen mert ha leejted, kicsikét mérges lesz,amit nem szeretnék. Stefan meg fogott és azt mondta nekem,de az ő beszédét is csak nagyon halkan hallottam.
- Mondtam,hogy ne igyál de nem hallgattál rám. Klaus pár perc után szólt Stefannak,hogy bejöhet.
- Én még akkor mindig kába voltam. Rebekah, meg pillantotta Stefant,de Stefan nem tudta,hogy ki ő. Klaus oda ment hozzá és azt mondta neki.
- Emlékezz mindenre. Stefannak vissza jöttek az emlékei,és el indult Rebekah felé. Klaus szólt neki.
- Stefan.
- Emlékszem rád, barátok voltunk. mondta Stefan.
- Most is azok vagyunk,mondta Klaus. Stefan azt mondta Klausnak.
- Hova tegyem le?
- Hát szerintem,földre ne tegyük le,mert itt elég piszkos a padló,és mint ahogy ismerjük nem nagyon szereti a koszt, szóval szerintem add oda nekem. Rebekah oda jött Klaus mellé,és azt mondta.
- Hát ő meg ki?
- A húgunk Rebekah. mondta Klaus.
- Ki,hogy kicsoda? Nem az nem lehet a húgunk meghalt. mondta Rebekah.
- Nem, nemhalt meg csak meg igéztelek téged,hogy felejtsd el.
- De most mért van így? Mért nem kel fel.? kérdezte Rebekah.
- Mert most még kicsit kába, sokat ivott. mondta Klaus.
- Te teljesen megőrültél,adtál neki?
- Most mit tudtam volna tenni? ha azt mondom neki ne igyon úgyis ivott volna. De viszont most beszélgessünk mi egy kicsit. Gloriának szüksége van valamire,ami a tied. Rebekah meg fogta a nyakát és azt mondta.
- Hova tetted a nyakláncom? Nik,hol van a nyakláncom?
- Ugye nem az kell Gloriának? kérdezte Klaus
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése