2013. január 28., hétfő

1 x 21 A Mikaelson bál

Anyám oda jött hozzám megfogta az arcom és azt mondta.
- Ez hogy lehetséges? De hiszen te meghaltál.
- Nem halt meg anyám, Niklaus igézett meg mindenkit,hogy ezt higgyük. Valójában a Salvatore testvéreknél lakott. mondta Elijah.
- De hiszen Niklaus hozta holtan a kezében. mondta Esther.
- Csak azért tettem,hogy megvédjem. mondta Klaus.
- Nem gondolod,hogy nálunk biztonságban lett volna Niklaus? kérdezte Finn.
- Mi egy család voltunk,de te mindent megváltoztattál. mondta Kol.
- Nézzétek, nem haragszom semmiért. De viszont nekem a Salvatore testvérek a testvéreim. mondtam.
- Ezt most azonnal verd ki a fejedből, ez nevetséges. mondta Kol nevetve.

- Ugyan már Kol, miért lenne az? kérdeztem. 
- Mert ők gyengék. Te pedig nem vagy az. mondta Kol.
- Ó igen? Ezt vehetem kihívásnak? kérdeztem fél mosollyal az arcomon.
- Hát húgom, nem tudom miben tudnál legyőzni. Sosem tudtál legyőzni semmiben. mondta Kol.
- Ó,ugyan már Kol. Ne légy nevetséges. mondtam oda suhantam Kolhoz megfogtam a kezét és kisuhantam vele a kertbe.

- Na akkor mivel kezdjük? kérdeztem, oda suhantam és leterítettem a földre.
- Sosem tudtál jól harcolni,húgom. mondta megfogta a kezem és eltörte.
- Ezt nem kellett volna csinálnod. mondtam neki és oda csaptam a fához. 

- Ugyan már fejezzétek be a gyerekeskedést,és gyertek be. mondta Esther.
- Igen anyám. mondtuk Kollal és bementünk. Rebekah oda jött és azt mondta.
- Segítenél nekem valamiben?

- Persze, mit szeretnél? kérdeztem.
- Ezt nem itt. Menjünk ki. mondta Rebekah.
- Na mi az a fontos dolog? kérdeztem.

- A hasonmás. Tudom,hogy most a kórháznál van, és szeretném már egyszer és mindenkorra végezni vele. mondta Rebekah.
- Ennek anyánk nem örülne... De mehetünk. mondtam és elsuhantunk. Amikor oda értünk Elena éppen szállt ki a kocsijából,hogy megnézze mi történt a kocsival. Mögé suhantunk és megfogtam a nyakát. 
- Sokat vezetsz. mondta Rebekah.
- Beledöftél egy tőrt a testvérem szívébe, ez fájt. Elena. mondtam és megakartam fojtani amikor valaki megfogta a nyakam és a kocsihoz szorított. Rebekah egyből el is suhant.
- Elijah... mondtam.
- Menj... mondta Elijah. De nem mentem sehova.
- Te kihívsz engem? kérdezte Elijah. 
- Elena miatt történt minden...Elijah... mondtam.
- Ha nem most, később úgy is megölném. Szerintem essünk túl rajta most. mondtam és elindultam Elena felé. De Elijah vissza húzott.
- Menj... mondta Elijah, és én elsuhantam. Amikor Elena beszállt a kocsiba és elhajtott oda suhantam Elijah elé.
- Mi volt ez az előbb, Elijah? kérdeztem.
- Tudom,hogy ezt az egészet nem te tervelted ki. Tudom,hogy Rebekah vett rá. mondta Elijah.
- Miért? Szerinted én nem vagyok rá képes? kérdeztem.
- Nem. Te nem vagy olyan mint ők. mondta Elijah.
- Miért? Szerinted én jó vagyok? Elijah ezt te sem gondolhatod komolyan. mondtam. Elijah elém állt megfogta a fejem és azt mondta.
- Nézz rám... Te nem vagy olyan mint Niklaus. Te is hibrid vagy, de te nem vagy olyan mint ő.

- Elijah... mondtam. De Elijah folytatta. 
- Nézd. Lehet nem hiszed el nekem. De te nem vagy olyan mint Niklaus. Te jó ember vagy. Mindig is az voltál. mondta. Megfogtam Elijah kezét és azt mondtam neki.
- Elijah, én hiszek neked, és köszönöm hogy őszinte vagy velem, és hogy vigyázol rám. mondtam neki.
- A húgom vagy... Ez csak természetes. De most menjünk látom fáradt vagy, és holnap nagy nap lesz. mondta Elijah és hazamentünk. Elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni. Reggel mikor felébredtem lementem és egyből négy hang köszöntött.
- Boldog Születésnapot!
- Ó, nemár. Azt hittem elfelejtettétek. mondtam.
- Hogy lehetne elfelejteni a kis húgunk születésnapját? kérdezte Kol.
- Ó,nemár Kol. mondtam. Leültem a kanapéra és oda jött mellém Elijah. 
- Szóval, te nem készülődsz? kérdezte.
- Nem nagyon van kedvem menni ebbe a bálba. mondtam.
- Pedig ott leszel. mondta Finn.
- Ó,kedves vagy Finn. Kösz,hogy eldöntötted. mondtam,és akkor megjött Klaus.
- Boldog Születésnapot húgom. mondta.
- Pofa be, Nik. mondtam. De aztán Klaus elkezdett veszekedni Kollal. Elijah oda jött mellém.
- Ez az én ajándékom,húgom. mondta Elijah. Kinyitottam és egy gyönyörű ruha volt benne.
- Uramisten, ez gyönyörű. mondtam és átkaroltam.
- Köszönöm Elijah. mondtam.  Hamar elment az idő Elijah azt mondta,hogy öltözzek át és menjek le. Lent vár. Felmentem átvettem azt a mesés ruhát és lementem. Elijah már lent várt. 
- Gyönyörű vagy. mondta Elijah.
- Köszönöm Elijah. Te pedig nagyon elegáns vagy. mondtam. Azt mondta Elijah,hogy mindjárt jön. Én addig oda mentem Kolhoz. Éppen bemutatkozott a polgármesternek.
- Üdv, Carol. Személyesen még én sem mutatkoztam be. Dana Mikaelson. mondtam. 
- Damon Salvatore. mondta Damon.
- Nem találkoztunk mi már? kérdezte.
- Sok emberrel találkoztam, de te nem tűnsz ki közülük. mondta Kol.
- Kol,ne legyél már szemét. mondtam és elmentünk. Elijah mondta,hogy gyűljünk össze mi fel mentünk Kollal a többiekhez a lépcsőre. 

- Üdvözlöm önöket. Köszönjük,hogy eljöttek. Tudják amikor az anyám összehozza a családot szokásunk,hogy szervezünk egy táncot. Ma este egy több száz éves keringővel kezdünk szóval kérem mindenki találjon egy partnert magának, és csatlakozzanak hozzánk a bálteremben. mondta Elijah. Engem Elijah kért meg,hogy táncoljak vele. Ezért táncoltam. A tánc után odamentem Kol és Rebekah mellé. Arról beszéltek,hogy megölik Mattet. 
- Reméltem,hogy segítetek nekem. mondta Rebekah.
- Szembeszegülni anyánk szabályaival? kérdezte Kol. Egymásra néztünk Kollal és egyszerre rávágtuk.
- Benne vagyok! Rebekah kihozta Mattet a parkolóba mi ott vártunk Kollal. De Rebekah vissza vitte Mattet egy kis idő után. Kollal egymásra néztünk majd bementünk. Egy kis idő után az anyánk lejött és felkínálták a pezsgőket. Mindenki ivott belőle. Kol kihívott az erkélyre és azt mondta,hogy segítsek neki. Kimentem vele. Matt kint volt az erkélyen és mi oda suhantunk mögé.
- Jó estét. Biztosan te vagy Rebekah barátja. mondta Kol.
- Matt Donovan. mondta Matt.
- Kol Mikaelson. mondta Kol de akkor eltörte Matt kezét. 
- Héhéhé, engedd el a kezét. mondta Damon.
- Damon, ebből maradj ki. Kérlek. mondtam. Damon lelökte Kolt az erkélyről majd utána ugrott én gyorsan lefutottam. 
- Damon, neee. kiabáltam oda neki. De Damon kitörte Kol nyakát és elment. Bementünk a házba és összefutottam Elijahval. 
- Mit beszéltél az anyánkkal? kérdeztem.
- Csak azt,hogy Kol és Rebekah szégyent hoztak a családra. mondta Elijah.
- De Elijah, hiszen én is benne voltam. mondtam.
- Tudom, és sajnálom,hogy hagytam nekik,hogy belevigyenek a rosszba. mondta Elijah.
- Elijah, nem kell minden alól felmentened. Vállalom a felelősséget. mondtam.
- Most inkább menj, és feküdj le. Biztosan fáradt lehetsz. mondta Elijah és elment.

Folytatjuk...

Nincsenek megjegyzések: